"Mandula izű az ajkad.
Keserű ma a szám..." (Makám)
Kemény!; jobbat ki sem tudtam volna találni.
Van valami a zenében, ami olyan, hogy úgysem tudnám leírni. És mégis matematika.
És hiába szól a zene: egyedül vagyok, kibaszott egyedül.
Elidegenedve ettől a világtól. Mert hát erről szól az egész, nem?
Elveszítve mindent: öntudatot; érzelmeket.
Nagyon egoblog lett az egészből; de ha lesz időm majd írok valamit az ID-ről (intelligent design) és az evolúcióról. Előre bocsátom, hogy kicsit elfogult lesz, mert nem hiszek már az evolúcióban igazán.
Ja igen!, és most beteszek valami zenét nektek:
És furcsa, hogy még én is tudok érezni.
Furcsa, hogy nekem is sok minden tud fájni.
Frucsa, hogy.... a fasz tudja.
Zátonyra futott minden.
